Esik

Esik. Hallgatom, ahogy a vízcseppek dobolnak a tetőablakon. Elnyomnak minden egyéb zajt. Ordítani kell, hogy meghalljuk egymást. De mi kell ahhoz, hogy meg is értsük?
Néha dörög az ég. Ilyenkor úgy érzem, a Főnök szól hozzánk: "Halgassatok! Hallgassátok a dobomat. Legyen végre csend bennetek. Legyen végre nyugalom. Ne akarjatok most valami mást. Most én dobolok. Adjátok végre meg magatokat. Nekem. Legyen végre bennetek béke."