Angyal

Ma, valamivel éjfél után megnézte az oldalamat egy angyal. Én meg itt alszom!

"Jelet tesz homlokunkra egy angyal könnyű ujja
Soha nem felejt az Ég"
(Csoknyai-Szabó-Vági-Gain:Ébredés - idézet tőlem.
Feltettem a YouTube-ra. Hallgassátok meg!)

Istenem!
Mi mindíg jóban voltunk, igaz?
A tenyereden hordtál engem, utat simítottál a lábam alá, én meg igyekeztem azon járni.
Igaz, hogy most adtál egy kiadós atyai pofont - ráadásul egy hatalmas fenékbe rúgással megtetézve - de tudom, hogy ezt is azért tetted, mert szeretsz. Én is szeretlek. De hiszen Te ezt (is) tudod.
"Sajnálom.  Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm. Szeretlek! "
Tőled mindent elfogadtam, és ha valakinek szüksége volt rá, hát továbbadtam neki. Még az asszonyt is, akit küldtél,  még Őt is tovább kellett adnom. Valaki kérte, és menni akart. El kellett engednem.
Most volna egy kérésem. Ezt az angyalt, akit megmutattál, add Őt nekem. Esküszöm a Mindenségre, hogy vigyázok Rá. Gyengéd leszek hozzá, nem tépem le a szárnyait... Csak engedd, hogy játszunk egy kicsit.
Úgy kb. ötven évig... Engedd meg, Uram!
Én ezt nagyon szeretném. De - hiszen úgyis tudod - a Te akaratod legyen meg, ne az enyém!