Ma nagy feladat elé nézek: elindulok, hogy megtaláljam azt a feladatot, ami lehetővé teszi anyagi szintű fennmaradásomat a világban. Van, aki ezt munkának hívja. Én nem. Nem rabszolgaságra készülök. Teremtésre.
Szóval, már indulnék éppen, amikor hirtelen megérzem: nem vagyok egyedül.
Igen itt van, megérkezett egy régi ismerősöm. Betoppant újra a Félelem.
Leül a kedvenc fotelembe, felteszi a lábát az asztalra, és belekezd kedvenc monológjába:
- Ugyan már mit akarsz, Karcsika? Alkotni?
- Igen - mondom neki - alkotni. Bródy szerint is "alkotni születtünk erre a Földre". Teremteni jöttem, nem robotolni.
Rágyújt.
- Ne haragudj, de röhejes vagy, ugye tudod. Ebben a világban az emberek örülhetnek, ha bármilyen munkájuk lehet. Ráadásul te egy szerencsétlen balfasz vagy. Egy "balogsütyü". Te mindent félbehagysz, neked semmi sem sikerül, alkalmatlan vagy mindenre. Nem lesz itt semmilyen alkotás. Keress magadnak valakit, akibe kapaszkodhatsz. Aki megmondja, mit tegyél. Csak így vagy képes a létezésre. Élet? Alkotás? Ugyan már! Hát nézz magadra! Nézz magadba!
Elégedetten hátradől. Azt hiszi, megint legyőzött.
Egy pillanatra én is elhiszem. Igen, már megint szorítja a torkom, marokja fogja a szívem, lebénít.
Igen, így történt ez mindíg.
Aztán beszélni kezdek hozzá:
- Kedves félelem. Már ne haragudj, de... kiismertelek.
Tudom a nevedet. És én a Mester vagyok. Nincs már hatalma felettem senkinek. Neked sem.
"A mester engedi, hogy az energia szolgálja őt."
Velem van az Isten. Velem van az Erő.
Mindent megteszek. Mindent elviselek.
Ha velem van az Isten, ugyan ki lehet, ki tehet ellenem?
Nem kellesz már nekem.
Köszönöm, hogy eddig elkísértél. Köszönöm, hogy megóvtál a sebektől.
Majdnem megöltél. Most elengedlek. Járj békével utadon, én is járok a saját utamon. Nélküled.
Szóval: Elméssz Te a picsába!
Nagyon jó! Amúgy Neked van munkád, még ha nem is szereted, de értesz hozzá, ha másra nem is jó, azért meg lehet élni belőle! Biztos, hogy nem akarod folytatni? Sz.M.
VálaszTörlésKedves Sz.M.
VálaszTörlésAzt mondod, jó írás. Akkor miért nem olvasod el?
Viccet félretéve: ez a munka volt az, ami majdnem megölt. Kiszívta az összes erőmet.
Már régen menni kellett volna, de hát a szerelem és a félelem jó páros...
De most három havi terápia után már tudom, hogy mennyit érek, és tudom, hogy soha többé nem könyvelek egy sort sem. Inkább a halál. És ez szó szerint érthető.
A mesterem mindig azt, tanította nekünk: "ha aranypénzt akarsz, ne érd be a rézzel. Köszönd meg szépen, és kérd továbbra is az aranypénzt. Különben a könyveléshez nem is értek, de mindenkit át tudtam verni. Ez is valami, nem? Szoríts nekem, hogy megtaláljam, amit keresek. Ahol alkothatok, ahol gyógyíthatok. Ahol felébreszthetek másokat. Na ehhez értek. És ez a dolgom. Egyébként Neked is helyed lesz a kormányomban. Megígértem, emlékszel?
Szeretettel: Sz.K. avagy a Fekete Toll