Hat csípős-savanyú leves múlva Cicukának mégis mehetnékje támadt.
- Na menjünk! – törleszkedett Józsi bajszához.
- Mi van, Plázakandúr – tépte le fejéről a macskát az angyal – nem ízlik a léd?
- Nekem is jár egy kis kikapcsolódás – pislogott ártatlanul Cicuka – kukázni akarok!
- Nekem nyolc. Esetleg fél kilenc – ásított egy gusztusosat Józsi – kaparjuk össze Anyádat!
A kandúr rögtön nekiugrott Marinak, és a vádlijába karmolt. De a boszorkány csak állt földbe gyökeredzett lábbal, már bimbóztak is a fülei, és földig ért a nyála.
- Sehová! Én még ilyen gyönyörűt! Színes, szagos, izeg-mozog, csili-vili, Kacatok Ásza, Iszonyú Pláza! Veszek karácsonyra egyet a gyereknek!
- De Mari, hát nincs is gyereked! – rúgta sípcsonton Józsi.
- Azt is veszek! – gémberedett meg eltökélten Mari – Veszek kettőt!
- Hagyjuk itt – dorombolta Cicuka – majd visszajövünk száz év múlva, kedden!
- Akkor nem érek rá – dünnyögte az angyal, és már mentek is egy kört a forgóajtóval.
Ahogy kiugrottak a túlsó oldalon, máris a Plázában voltak megint.
Megismételték ezt még kétszer-százszor, aztán már meg is unták.
- Bácsi kérem, hogy lehet itt kimenni? – cirógatta meg a kandúr farkával a biztonsági őr orrát.
- Kimenni? Hová? Nincsen semmi a Plázán túl! – húzta meg a fülét a bácsi, aki különben néni volt.
- Hülyeség! Hiszen kintről jöttünk! – akarta mondani Józsi, de totál sötét lett, és fültövön vágta őket a csend…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése